Amikor a légzésről beszélünk, sokan nem gondolnak arra, hogy egy régi heg is beleszólhat abba, hogyan veszünk levegőt.
Egy császármetszés például nem csak egy bőrmetszés.
A hasfal több rétegét érinti, szöveteket választ szét, majd új kapcsolódásokat hoz létre. A gyógyulás során hegszövet alakul ki, ami – bármennyire is szépen gyógyul kívülről – belül másképp viselkedik, mint az eredeti, rugalmas szövet.
A heg nem nyúlik úgy, nem mozog úgy.
És ha feszes, letapadt, a test ezt érzékeli.
Ilyenkor gyakran elindul egy nagyon emberi, védelmi reakció.
A törzs közepe „óvatosabbá” válik. A hasfal kevesebbet mozdul. A légzés pedig – teljesen érthető módon – feljebb költözik a mellkasba.
Nem azért, mert valaki rosszul lélegzik.
Hanem mert a test tanul. Alkalmazkodik. Kímél.
És mindezt gyakran évekkel a császármetszés után is.
Fontos kimondani:
A heg nem ellenség.
Csak egy olyan terület, amelynek időre, figyelemre és biztonságra van szüksége, hogy újra részt vehessen a mozgásban és a légzésben.
Amíg a heg környéke védekezik, a test nehezebben enged el.
Az izmok készenléti állapotban maradhatnak, a rekesz mozgása beszűkülhet, és a regeneráció sem tud igazán elindulni – még akkor sem, ha edzünk, nyújtunk vagy pihenünk.
És itt jön képbe a hegkezelés.
Amikor a heg környéke újra része lesz az érzékelésnek és a mozgásnak, a test gyakran magától változtat.
A heg tehát nem csak egy múltbeli történet. Hanem egy jelenidejű kapcsolat a tested közepével.
És amikor ezzel a kapcsolattal finoman foglalkozunk, nem csak a heg gyógyul tovább – hanem a légzés, a tartás és az egész test megkönnyebbül.