Neked miről árulkodik a tartásod, sikerről vagy kudarcról

Neked milyen a tartásod? Sikerről vagy kudarcról árulkodik?  Mit kell tenned ahhoz, hogy a testtartásod arról árulkodjon, hogy a legnyerőbb formádban vagy?

Sokan nem veszik észre, hogy évek alatt mennyit romlott a tartásuk. Ha észre is veszik, nem tulajdonítanak neki nagyobb jelentőséget:

„A férjem megszokott így, ráadásul ő is görbe, a gyerekeim pedig így is szeretnek.”

A minap álltam sorban, és a következő beszélgetésre lettem figyelmes. Két 45 körüli nő arról beszélgetett, hogy manapság nem lehet sehol munkát találni, ha véletlenül be is hívják egy interjúra, akkor maximum a „Köszönjük, hogy eljött, de most másra esett a választásunk” jellegű visszacsatolást kap, de legtöbbször még azt sem.

Ahogy nézegettem a panaszkodó hölgy testtartását, görbe hátát, beeső vállait, őszintén szólva nem lepett meg a dolog: egy tipikus alacsony önbizalmat sugárzó, eleve legyőzöttnek tűnő ember testtartása volt. Megsajnáltam őt, de én sem alkalmaztam volna, hiszen azt az érzetet keltette, hogy nem ért ahhoz, amit csinál.

Láthatjuk, hogy a testtartásunk az élet számos területén megsegítheti, de el is gáncsolhatja törekvéseinket. Akár a munka, akár a társkeresés területén is. Se egy férfi, se egy munkahely nem olyan nőre/munkatársra vágyik, akinek nincs egészséges önértékelése. És nyilván a negatív visszajelzések – vagy éppen az, ha visszajelzésre se méltatnak – sem tesz túl jót az amúgy is meggyengült lelkiállapotunknak, hiszen a munkakereső állapot, a munkanélküliség ritkán erősíti az önmagunkba vetett hitünket.

Hogyan tudsz változtatni ezen? Gyere, állj fel! Menj a tükör elé, és nézd meg a testtartásodat: mit látsz?

Ezzel szemben milyen a helyes testtartás?

Tulajdonképpen a testtartás sem a megfelelő szó, hiszen nem „tartjuk” a testünket, nem tartózkodunk még másodpercekre sem ugyanabban a pozícióban, hiszen még, amikor egyhelyben állunk, akkor is finom kis mozgásokat végzünk: levegőt veszünk, stabilizálunk.

Ami a helyes „testtartást” jellemzi, az egy relaxált készenléti állapot. Hogy ez mit jelent pontosan?

Ez az az állapot, amikor úgy tudunk reagálni a minket ért külső és belső ingerekre, hogy egyrészt az a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb legyen, másrészt pedig a lehető legkevesebb izommunkával és izomfeszüléssel járjon. A feszesség ugyanis lelassítja, elnehezíti a mozgásokat, elveszik a dinamizmus, a könnyedség.

Csinálj egy tesztet! Állj egy egyenes függőleges vonal mellé, és kérj meg valakit, hogy fényképezzen le, aztán vesd össze a mellékelt képpel! Van eltérés?

A helyes „testtartás” esetén oldalnézetből a fejtető, a fül, a váll, a csípő, a térd, a boka középpontja egy függőleges egyenesbe kell, hogy essen, így a súlyelosztás kb. egyforma az elülső és hátulsó testfél között. Az ettől való eltérés nem csak esztétikai probléma, hanem komoly károkat is tud magával hozni.

De akkor mi a megoldás?

Ha rossz a tartásod, görbe a hátad, előre esnek a vállaid, akkor a szokásos edzőtermi recept, hogy „erősítsd meg a felszínes hátizmaidat”, már nem lesz elég. Itt már felbomlott izomegyensúly és elromlott mozgásminták is állnak a háttérben a meggyengült izmok mellett.

Ezek mit takarnak?

Ülőmunkát végző anyukák esetében, amikor egész munkanapokat töltesz hónapokon, éveken át ugyanabban a helyzetben, általában berövidül a mellizom, ezzel szemben inaktívvá válnak a rombuszizmok a háton, melyek a lapockazárást végzik. Vagy megrövidülnek a csípőhorpasz izmok, a farizom pedig inaktívvá válik, stb… Ha ezekkel a megrövidült/inaktív izmokkal állunk neki tornázni, sokszor nem tudjuk helyesen kivitelezni a gyakorlatokat, mert pl. a berövidülések nem teszik lehetővé a mozgást, és egy olyan izomból kompenzálunk, aminek nem ez a mozdulat lenne a feladata, tehát az adott izmot túlterheljük.

Hogy ezeket a hatásokat kiszűrjük, az erősítés mellett, vagy inkább előtt fontos két további lépés betartása:

1. lépés: mobilizáció – Először is fel kell oldani a helyes testtartás és helyes mozgás útjában álló akadályokat. Ugyanis a már jelenlévő izomegyensúly megbomlások miatt a test nem alkalmas arra, hogy szabadon mozogjon. Erre olyan mobilizációs technikákat alkalmazunk, amelyek jóval többek a „sima” nyújtásnál. Míg a hagyományos nyújtás az izmok nyújtását jelenti, addig a mobilizálás egy jóval tágabb kategória. Magában foglalja a letapadások és a triggerpontok (a kötőszövetben meghatározott helyen található érzékeny csomó, mely nyomásra kisugárzó fájdalommal reagál) oldását, lágyrészek (izmok, kötőszövetes elemek) lazítását, izomegyensúly megbomlások helyreállítását.

2. lépés: reedukáció – A testi akadályok mellett azonban nagy hangsúlyt kell fordítanunk az idegrendszeri akadályok leküzdésére is. A mobilizáció által nyert mozgástartományt ugyanis értelmezhetővé kell tenni az agy számára, hiszen az agyunk megszokta a régi mozgástartományt. Itt az utasítgatások helyett (húzd ki magad!) a finom megéreztetés játssza a fő szerepet.

Ha ezeket a lépéseket betartod, semmi akadálya nem lesz annak, hogy helyesen elvégezd az edzőtermi edzéseket, és akár egy állásinterjún, akár egy randin a legmegnyerőbb formádat hozd.

Ha segítségre van szükséged, kérj időpontot állapotfelmérésre, aminek alapján ki tudok számodra dolgozni egy hatékony kezelési tervet, hogy mielőbb elérd a vágyott céljaidat.

Itt tudsz időpontot foglalni: Időpont foglalás